Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Március 22. Víz Világnapja.

2008.11.15

Március 22.  Víz Világnapja.           Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeiro-i konferenciák javaslatára 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította és deklarálta, hogy a világ emberisége jelenének és jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk itt a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket.

Kép Az ENSZ határozata - többek között - megfogalmazza, hogy a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfegyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten.

Régóta vízválságról beszélnek az ENSZ egyes szakosított intézményeiben és más világszervezetekben is.

A fejlett országok sem mentesek a vízzel kapcsolatos problémáktól. Pusztító árvizeket élt át sok ipari nagyhatalom az elmúlt tíz évben az USA-tól Franciaországig, Angliától Németországig. Jól emlékezhetünk a 2002-es árvizekre Közép-Európában is. Baia Mare (Nagybánya) fogalommá vált a nemzetközi szakirodalomban a 2000. évi, a Szamost és a Tiszát sújtó cianid szennyezés okán, de a tiszai rendkívüli árvizek óta hazánk is a figyelem középpontjába került.

A világméretű víz-mozgalom további mérföldkövei az első és második Víz Világfórum (Marrakes, 1997; Hága, 2000), a bonni Édesvíz Konferencia (2001), a johannesburgi Fenntartható Fejlődési Világtalálkozó (2002) és a harmadik Víz Világfórum (Kyotó). A folyamat segített a víz-tudatosságot elterjeszteni a világban, a víz ügyét a politikai napirenden előre sorolni és világossá vált, hogy a víz a fenntartható fejlődés záloga.

Az ENSZ közgyűlés 55/196-os határozata már 2003-ban arra kérte a kormányokat, az ENSZ intézményeit és minden más szereplőt, hogy a lehetőségeket kihasználva tudatosítsák a fenntartható édesvíz-használat, -gazdálkodás és -védelem fontosságát.
Magyarország geológiai adottságai folytán a Kárpát-medencében az Alpok és Kárpátok vízgyűjtőterülete. A középkor második feléig a legelő gazdálkodást folytató életmód megfelelően alkalmazkodott a tavaszi, nyár eleji árvízi elöntésekhez. Az elöntések lefolyása után a dús legelők hasznosítása zavartalan volt.
A XVIII-XIX. századi polgárosodás, a szántóföldi mezőgazdálkodás elterjedése, a főleg síkvidéki (alföldi) területek betelepülése, kiemelt fontosságúvá tette a Duna-Tisza és mellékfolyóik árvízi szabályozását, a felszíni vízelvezető rendszerek kiépítését és működtetését.
Ugyanakkor az aszály előfordulásának valószínűsége Magyarország egyes területein növekedő tendenciát mutat. Az elmúlt években a mérsékelt aszály előfordulásának valószínűsége minden évszakban jelentősen nőtt és emellett a tavaszi és téli időszakban a rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége is nagyobb lett. A rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége - foltonként eltérő mértékben - főként az alföldi térségekben nagy, a Dunántúlon csak mérsékeltebb aszályokra kell számítani, a súlyos aszályok átlagos visszatérési ideje az Alföldön 10-20 év között van.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

EOLDAL

(CONRAIL.EOLDAL, 2012.03.21 11:35)

Szerintem jó oldal!