Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MI A VILÁGÖRÖKSÉG?

2008.11.16

MI A VILÁGÖRÖKSÉG?

Kép 1972. november 16-án született meg az ezidáig legjelentősebb eszköz földünk egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzésére: az UNESCO Világörökség Egyezménye. Az Egyezmény olyan egyedülálló jogi eszköz, amely globális felelősségvállalást tesz lehetővé a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért. Elfogadásának előzményei jóval korábbra nyúlnak vissza. Már az I. világháború után felmerült egy nemzetközi mozgalom alapításának gondolata az Európán kívül fekvő kulturális és természeti javak védelmére, a nemzetek közösségében azonban csak az asszuáni-gát építése kapcsán tudatosodott igazán ennek fontossága.

Az egyiptomi kormányzat az ötvenes években döntött egy víztározó létesítérésől Asszuánnál, a Nílus alsó folyásánál. A hatalmas építkezés terve a politikai fejlemények miatt (Egyiptom eltávolodása a Nyugattól) az ország számára a nemzet nagyságának és identitásának szimbólumává is vált – így az Abu Simbeli templomoknak, a még nagyrészt feltáratlan, több évezredes egyiptomi-núbiai kultúra kiemelkedő műemlékeinek elárasztása sokadrangú kérdéssé degradálódott. A régészeti emlékek visszafordíthatatlan pusztulásának híre óriási visszhangot váltott ki világszerte és megmentésükre 1959-ben, az UNESCO kezdeményezésére nemzetközi kampány indult.

Abu Simbel és Philae templomait hatalmas kőtömbökre darabolták és egy közeli, a későbbi víztükör fölé nyúló mesterséges dombon ismét felépítették. Az akció kereken 80 millió dollárba került, amelynek felét 50 állam teremtette elő. Ez mutatta meg az összefogás fontosságát, azaz hogy a kiemelkedő értékkel bíró kulturális javak megőrzésének felelőssége a nemzetek közösségének együttes feladata. Rávilágított továbbá arra is, hogy léteznek olyan műemlékek, amelyek az egész világ, az egész emberiség számára rendkívüli és egyetemes jelentőséggel bírnak és amelyek sorsa nem függhet egyes államok kormányzatának döntéseitől. Szükségessé vált egy államok felett álló jogi eszköz megalkotása, amelynek segítségével az egyes államok szuverenitásába történő beavatkozás nélkül lehet biztosítani a hasonló értékek

Ezen előzmények után dolgozta ki az UNESCO az ICOMOS-szal (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tamácsa) együttműködve az egyezményt a kulturális örökség védelmére. Egy 1965-ös, washingtoni konferencián született meg a gondolat, hogy ezt az egyezményt kiterjesszék a természeti örökségre is, azaz hogy a kulturális emlékek megőrzését összekössék a természeti helyek védelmével. A konferenciát „World Heritage Trust” címmel rendezték – ekkor született meg a „World Heritage” azaz világörökség fogalom. Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) 1968-ban fogalmazta meg – az ICOMOS előterjesztéséhez hasonlóan – javaslatait a természeti értékek védelmére.

A közös indítványt az Egyesült Nemzetek 1972-es stockholmi konferenciáján terjesztették elő. A résztvevő államok egyhangúlag döntöttek a szövegjavaslatról, amelyet az UNESCO Közgyűlése „Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről” címen még ugyanebben az évben elfogadott. Az Egyezmény ratifikálása után 1978-ban vették fel az első helyszíneket a Világörökségi Listára.

A Világörökség Egyezmény azóta – tagállamai számát tekintve – a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb szervezetévé nőtte ki magát: 1972. óta már 185 állam csatlakozott hozzá, többen, mint az UNESCO bármely más akciójához.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.